Chapter 3.

Sziasztok. Megérkezett az új rész. Tudom, tudom, hogy nagyon rövid. De a következő rész hosszabb lesz. Jó olvasást!

Hurt

Miért?

(zene)

- Eljössz hozzám! - segített fel a földről Louis.
- Nem! - utasítottam el. - Haza megyek és elmondom anyának. - muszáj elmondanom anyának. Nem érdekel, hogy ha akármit csinál is velem, muszáj tudnia kivel él együtt, kihez ment hozzá feleségül, kinek szült 2 gyereket is.
- Jade, Kincsem! - ölelt Louis magához. - És ha otthon van apád? - láttam a szemébe az aggódást.

- Nem baj. Akkor előtte mondom el anyának. - eltoltam magamtól, majd megfogtam két kezét.- Szeretlek. - suttogtam a fülébe, és elhagytam az épületet.
Kint hideg szél csapott meg. Az eső szakadt, nálam még kabát se volt. Még 2 méter se tettem, már csupa víz voltam. Csurom vizesen elindultam haza.
Félek, hogy apám otthon lesz. De nem érdekel, én anyát megvédem, ha kell az életemmel is.
Hazaérve levettem a kabátot és a cipőt, majd beléptem az előszobába. Hangos kiabálást hallottam. Felrohantam anyáék szobába, és amit ott láttam megdöbbentett. Anya a hálószobában volt félholtam. Elővettem a telefonomat, hogy felhívjam a mentőt, meg a rendőrséget, de Apa elrántotta a kezemet a zsebemtől, és erősen szorította.
- Nehogy fel mert hívni a rendőrséget! - a szemében láttam a düh meg a haragot. Próbáltam a keze szorítása alól kiszabadulni, de nem sikerült. Apa hirtelen összeesett és elkezdett sírni. Én kihasználtam a lehetőséget, és gyorsan tárcsáztam a mentőt, majd a rendőrséget. Amíg vártam leültem Anya mellé és fogtam a kezét.
- Minden rendben lesz. - suttogtam. Könnyeim már patakokban folytak.
A mentő és a rendőrség egyszerre ért ki. Apa azóta, amióta összeesett, meg se mozdult. Ellenkezés nélkül elvitték a rendőrök. Anyát feltették a mentő kocsira én is felmentem és leültem mellé.
A kórházba érkezve Anyát rögtön a műtőbe vitték, én pedig leültem és sírtam. Soha nem sírtam. Mindig vissza tartottam a könnyeim, hogy erősnek higgyenek, de nem vagyok az. Tökéletes életem volt. Két szerető szülő, egy imádni való testvér, és egy csodálatos fiú. Persze, ott a legjobb barátnőm Sarah, aki soha nem ártana nekem. De most minden megváltozott.
5 óra várakozás után a műtőből az orvos lépett ki. Gyorsan odarohantam hozzá.
- Jól sikerült a műtét? - kérdeztem izgatottan.
- Igen, de az anyja komába került. Nem tudjuk mikor kell fel, lehet akár pár nap, hét, de akár hónapok és évek is lehetnek. - mondta az orvos. - Sajnálom. - folytatta együtt érzően. 
- B-be-bemehetek h-hozzá? - dadogtam, a sírástól.
- Persze. - mutatott az egyik kórterem felé. 
Bementem. Amikor megláttam Anyát a sírógörcs kerülgetett. Lassan, remegő lábbal mentem oda hozzá, odahúztam a szék, s leültem mellé.
- Szia Anya! Sokan mondják, hogy ha valaki kómában van mindent hall. Sajnálom ami történt veled. Úgy érzem, hogy az én hibám.  Nem akarlak elveszíteni. - megszorítottam a kezét. - Szeretlek! - újra sírni kezdtem.
Egész éjszaka ott voltam anya mellett. Szinte semmit nem aludtam. Feltápászkodtam, adtam anya homlokára egy puszit, majd elindultam haza.

SAJNÁLOM

Sziasztok! Tudom, rég óta nem volt új rész. És semmi életjelet nem adtam magamról. Ha valakit még érdekelne a blog akkor kommenteljen kérem szíves:)

Chapter 2.

Bonjuor! Meg is jött a következő rész. Remélem tetszeni fog. Engem megsiratott írás közbe. Először is a szavazás lezárult és a végeredmény az lett hogy 'Gyönyörű' 66%-kal. Nagyon köszönöm. Imádlak titeket.♥ A 3. rész nem tudom mikor jön, mert még meg se írtam, csak ezt írtam meg, hogy ne várjatok olyan sokat. De ez se lett a leghosszabb. Most ez kivételes rész lesz, mert ennél az egynél nem lesz zene. Miért? Mert nem találtam hozzá illőt. De nem untatlak titeket. Jó olvasást. xoxo Macy♥

i love you♥

Miért tette ezt velem?

 

- Mennünk kéne - nézett a karórájára Louis - Nemsokára kezdődik a műszakom.
- Oké - bolintottam.
Összeszedtük a cuccokat, s bepakoltuk a kocsiba. Mikor végeztünk, beszálltunk a kocsiba, s elindultunk vissza Doncaster-ba.
Az ùt jòl telt. Louis sok viccet mondott, amin a hasamat fogva nevettett.
- Supermen is here - kiàltott fel Louis , mire felnevettem. Ezen az úton, már vagy 30-adjára. Nagyon szeretem Louis vicceit, mindig megnevetett.
Louis abbahagyta a viccelődés, nekidőltem az ablaknak és néztem az utat. Nagyon sok szép helyen mentünk át. És én azt csak néztem, és azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha Louis elmegy az x-factor-ra.
Talán el fog hagyni, azért, hogy a karrierjére koncentráljon. Én nem akarom ezt. Én tudom, hogy nekem Ő az igazi. Vele akarom leélni az életemet. Szeretem őt. Nagyon. Belehalnék, ha elveszíteném. Soha nem gondolkoztam, hogy mi lesz ha.... Louis után egyedül Sarah-ba - legjobb barátnőm - bizzom meg. Képtelen lennék nekik ártani.
Az üveg a leheletemtől bepárásodott. Ráírtam, hogy "i love you", megfordultam és rámosolyogtam Louis-ra.
Küldött egy puszit, amit elkaptam, s az arcomra tettem. Én is küldtem neki, s ő ugyanígy tett.
Az üt további része elég csöndesen telt. Néha szóltunk egymáshoz, de akkor is csak egy kis ideig. Én a tájat szemléltem.
- Megérkeztünk - rángatott fel. Azt hiszem elaludtam.
- Oké. Megyek - lassan kimásztam a kocsiból. Elindultunk a bejárati ajtó felé.
- Én megyek dolgozni. Szia - kaptam egy jó hosszú és gyöngéd csókot - Szeretlek - indult vissza a kocsijához.
-Én is szeretlek - dobtam még neki egy puszit - Szia.
Kinyitottam a bejárati ajtót, s beléptem rajta.
- Megjöttem - kiáltottam egy nagyot, majd levettem a cipőmet és a kabátomat, s felakasztottam a fogasra.
- Hol voltál? - halottam meg anya hangját a konyha felől.
- Louis-sal voltam. Elvitt egy kicsit kirándulni, utána pedig nála aludtam - füllentettem.
- Oké. De miért nem hívtál?
- Elfelejtettem - füllentettem megint. Igazából felakartam hívni anyát, de nem akartam elrontani az idill pillanatot.
- Oké. Kész a reggeli - mutatott az asztal felé. A szokásos volt. Kihúztam az egyik széket, s ráültem. Neki láttam a reggelim elfogyasztásának. Amint végeztem felmentem a szobába, s bekapcsoltam a laptopomat. Kerestem egy filmet, amit megnézhetek, de nem találtam számomra semmi érdekeset. Arra gondoltam elmehetnék sétálni. Kinéztem az ablakon, s arra az elhatározásra jutottam, hogy átkellene öltözni, mert kint sűrű szürke felhők sorakoztak.
Odasétáltam a szekrényemhez, s kerestem valamit ami megfelelő lenne az időjáráshoz.Mikor felöltöztem, beszaladtam a fürdőszobába és a hajamat összekötöttem egy lófarokba. Leérkezve a nappaliba felvettem a kabátomat és a fehér converse cipőmet. Mielőtt elindultam volt kiáltottam egy ' elmentem' - et, s kiléptem a házból.
Kiérkezve a házból a friss levegő csapott meg. Jó nagy levegőt vettem, ezzel beszívva a rügyező fák illatát. Elindultam a Nando's felé. Az épülethez érkezve apámat pillantottam meg. Elment volna otthonról? Az előtte lévő ülésre néztem. Egy velem egyidős lány lehetett. És még csókot is adott annak a lánynak. Nem bírtam tovább, bementem az épületbe.
- Mégis mit képzelsz magadról? - kérdeztem az apámat. Ő csak meredten bámult rám,  s szemébe látam a csodálkozást és egyben haragot.
- Mégis mit képzelsz, hogy csak ide jössz? - apa felállt. Hátrálni kezdtem, s egy kicsit is félni a majdnem két fejjel magasabb apámtól.
- Basszus egy majdnem velem egy idős lánnyal enyelegsz, mikor otthon van a családod. - kiabáltam rá. Mindenki minket nézett, de ez nem érdekelt. Apa megfogta a karomat, így nem tudtam hátrálni. Egy nagy pofont adott. Rögtön el is estem, s bevertem a fejem az egyik asztal sarkába. Az egy kicsit véres lett, s a fejem is sajogott. Az egyik - számomra ismeretlen - vendég felkelt az asztalától, s odament apához - már ha ezek után nevezhettem így-.
- Mégis mi volt ez, hogy a SAJÁT lányát megütötte? - emelte ki a saját szót.
- Nem látta mit csinált? Bejött és zavart minket - Ökölbe szorította a kezét, s felém nézett - Ha ezt elmondod anyádnak én esküszöm megöllek - tette a szívére a kezét az esküszöm szónál. Megfogta az ismeretlen lány kezét és kisétált az üzletből. Mindenki odajött hozzám, s csak bámultak. Egyszer csak betoppan Louis, s mikor meglátott odajött hozzám.
- Mi történt? - láttam a szemébe az aggódást.
- A-a-apa m-m-megütött - szeme majdnem kipattant a szeméből, csodálkozásában - Megcsalta anyát és még ő volt felháborodva, hogy megláttam őket. És még azt is mondta, hogy ha elmondom anyának m-m-megöl - az utolsó szót alig bírtam kimondani. Meg akar ölni a saját apám. Nem kívánom ezt az érzést egyetlen embernek se. Félek haza menni.Sőt nem is merek haza menni, mert mi van ha apa megüt még egyszer vagy talán beváltja az ígéretét és megöl.
Félek. Reszkettek. Szívem hevesen dobog, a pulzussom az egekbe vergődik. Egyetlen érzés kavarodik bennem. Az, hogy félek a saját apámtól.

#Fontos2

Sziasztok! Most nem résszel jöttem, hanem egy fontos bejelenteni valóval. Először is köszönöm a 10 feliratkozott és a +1500 látogatót. Ez nagyon jól esik♥
És akkor a rossz hír(már akinek): A blog szünetel!! Miért is? Mert egyszerűen nincs időm megírni a részeket. Még a második rész sincs megírva. Ezért szünetel. De ne olyan 1-2 hónapra gondoljatok, hanem 1-2 hét, amíg megírok legalább 5 részt. De ígérem, hogy még ebbe a hónapba hozom az új részt! Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom! Remélem vártok addig és nem hagytok itt.:)♥ xoxo Mary

Chapter 1.

Sziasztok. Megjött az első rész.  Köszönöm a +1300 látogatott. Nagyon boldog vagyok.:D És a 7 feliratkozott is köszönöm. Ti vagytok a legjobbak.♥ Remélem tetszeni fog ez a történet is. Nem lett olyan hosszú, de a következő az lesz. 2 komment után jön a következő rész. Jó olvasást. xoxo Mary ♥

Boldog vagyok

 (zene)

Reggel elég korán keltem fel. Nyújtózkodtam, de a kezem beleütközött valamibe, pontosabban valakibe.
- Jó reggelt édesem - kaptam egy puszit.
- Neked is. De, hogy kerültél ide?
- Hát, tegnap eljöttem,de te aludtál, így befeküdtem melléd - ölelt át - Szeretlek.
- Én is - csókoltam meg. A csók kezdett egyre szenvedélyesebb lenni. Louis levette a ruháimat, de a fehérneműmnél megfogtam a kezét.
- Louis! Kérlek, ne most - lefeküdt mellém, s átkarolt.
Pár perc múlva éreztem az egyenletes levegővételét. Elaludt. Óvatosan kimásztam a karjaiból, s elindultam a fürdőbe letusolni. Levettem a fehérneműmet - mivel már csak az volt rajtam -. Beálltam a zuhany alá, s elindítottam a vizet.
Fél óra áztatás után kiszálltam a tusolóból, s a törölközött magamra terítettem. Visszamentem a szobámba, ahol amint beértem Louis átkarolt.
- Valami szépet vegyél fel! - egy puszit kaptam a számra, majd elment - Fél óra és itt leszek - kiabált vissza.
Elindultam a szekrényemhez és kerestem valami szépet, de kényelmeset. Mikor megtaláltam a megfelelő ruhát, felvettem, s hozzá a Louis-tól kapott nyakláncot, egy kis sminket, majd fújtam egy kicsit magamra a kedvenc parfümömből. Hajamat felkontyoltam, de hátulról egy kis fonás volt.
Csöngettek. Leszaladtam és kinyitottam az ajtót. Louis volt.
- Gyönyörű vagy - mosolygott rám, majd kaptam egy puszit a szám sarkára.
- Köszönöm - pirultam el - De hova megyünk?
- Majd megtudod - küldött felém egy biztató mosolyt.
- Elmentem. Sziasztok - kiabáltam be a házba anyáékhoz, majd beszálltunk a fekete wolksvagen-be. Útközbe próbáltam kiszedni belőle, hogy hova visz, de nem sikerült. Így kénytelen voltam belenyugodni, hogy várnom kell.
15 perc kocsikázás után megérkeztünk. A tengerpartra mentünk, de ott is egy eldugottabb helyre, ami mellesleg gyönyörű. Volt egy kisebb vízesés. A fű gyönyörű volt. Pár bokor és fa volt. Volt egy kis rész, ami csak virágokból állt. És volt egy nagy fa, amin egy nagyobb faház volt. A vízesés mellet le volt terítve egy szőnyeg, rajta egy kosárral.
Louis megfogta a kezem, s elsétáltunk a szőnyegig. Leültünk, s Louis elkezdett kipakolni a kosárból tányérokat, poharakat, ételeket, italokat, s a kedvenc pezsgőmet. Elkezdtünk enni. Szótlanul ettünk pár percig.
- Milyen? - törte meg a csendet.
- Egyszerűen, csodálatos és gyönyörű- néztem körbe.
- De nem olyan csodálatos és gyönyörű, mint te - mosolyodott el.
- Szeretlek - pirultam el, s áthajoltam az ételeken, s egy puszit nyomtam a szájára - Nem is tudod mennyire - hajoltam vissza.
- Én jobban szeretlek, mint te engem - mellkasa előtt összefonta a karjait.
- Azt kétlem - mosolyodtam el, s az alsó ajkamba haraptam.
- Ez szexi volt - perverz mosoly ült az arcán.
- Télleg? - haraptam bele újra.. Fölkelt, az ételeket óvatosan arrébb tolta, s ledöntött a földre, majd elkezdte csókolgatni a nyakamat. Lehúzta rólam a ruhákat, s én is. Teljesen meztelenek lettünk és szerintem tudjátok mi történt.
Reggel Louis hangos horkolására keltem. Fejemet egy kicsit felemeltem, s körbe néztem. Nem hiszem el, hogy itt aludtunk. 
Próbáltam felkelni, de Louis visszahúzott.
- Nem mész sehova - szorosabban ölelt át.
- Csak felakartam öltözni - próbáltam a csípőmről leszedni a karját, de nem sikerült, mert erősen szorította oda - Gyenge vagyok - adtam fel. Erre ő hangosan felnevetett.
- Nem baj! Így legalább megtudlak mindentől védeni - mosolyodott el - Na menj öltözni - engedett el.
Felkeltem és megkerestem minden ruhámat, amit fel is vettem. Majd visszafeküdtem Louis mellé.
- Nem hiszem el, hogy itt aludtunk - néztem körbe, majd Louis-ra.
- Pedig elhihetted - mosolygott rám. Én csak vissza mosolyogtam és lefeküdtem mellé. Tudtam, hogy mellette boldog lehetek és az is vagyok. Vele akarom leélni az életem. De nem tudod, hogy mi lesz a x-factor után. Lehet, sőt biztos is, hogy ha bejut akkor több millió lány fog érte olvadozni. De most ne a jövőre gondoljak, hanem a jelenre. és most boldog vagyok.

Prológus

Sziasztok! Megjöttem a prológussal. Remélem tetszik.Nem lett olyan hosszú. Bocsii. Az első fejezet valószínűleg szombaton jön. Hát a prológus egy kicsit szarra sikeredett. De az első fejezett jobb lesz. Köszönöm az 5 feliratkozott és a több, mint 800 látogatott. Amúgy nálatok is esik a hó? Mert nálunk igen, vagy 20 cm hó van. Kivagyok akadva. Márciusban hó?! Ez nem oké._. Nem untatlak titeket itt a hóról való kiakadásommal(értelmes egy mondat.xdd)  Jó olvasást.:) <3 xoxo Mary

Prológus

(zene)

*2009.11.09*

- Édesem, édesem - rontottam be játékboltba, és szaladtam a pénztárhoz.
- Mi van? - nézett rám.
- Felvettek a suliba -odajött hozzám, majd egy gyengéd csókot kaptam.
-Ennek nagyon örülök - kaptam még egy puszit az ajkaimra - És most Londonba költözöl? - a hangja szomorkás volt. Megöleltem.
- Te is jössz velem -  suttogtam a fülébe.
- Én? Minek? Nem hagyom itt a családomat! - akadt ki.
- Akkor nem is jössz az X-Factor válogatóra? - kezeimet a derekamra tettem.
- Bejutottam? - csodálkozva nézett rám. Én odaadtam neki a levelet, amit már otthon elolvastam. Amint elolvasta a levelet, majd fölkapott, megpörgetett a levegőbe, letett és egy csókot kaptam. A csókunkat az igazgató zavarta meg.
- Tomilson dolgozni! Nem itt enyelegni! - Louis eltolt magától és visszament a pénztárhoz.
- Megyek. Szia - adtam a szájára puszit és elindultam a kijárat felé.
Útközbe örömtáncot jártam. Kicsit se néztek hülyének. De ez most nem érdekelt, hiszen mind a kettőnk álma valóra válhat. Vagyis már csak az ővé, hiszen az enyém már valóra vált. London legjobb egyetemére megyek.
Otthon anya nyakába ugrottam.
- Mi ez a nagy öröm? - kérdezte nagy mosollyal az arcán.
- Felvettek - sikítottam egyet, és újra anya nyakába ugrottam. A sikításomra mindenki lejött.
- Mi volt ez a sikítás? - kérdezte apa.
- Felvettek - mondtam neki is.
- De örülök ennek - mosolygott -  Akkor Londonba fogunk élni - erre a kisöcsém is felsikított és elkezdett a kanapén ugrálni - Meg amúgy is elakartam mondani - erre mindenki apára nézett - Eladták nekem az irodát.
- Azt a nagyot? - kérdezte a kisöcsém, vagyis Jeremy.
- Igen - mosolyodott el apa, mire a kis Jer - így szoktuk hívni - az ölébe ugrott.
Felszaladtam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopomat és megnéztem minden közösségi oldalt, de semmi. Így kikapcsoltam a laptopot, s bekapcsoltam a TV.

#Fontos

Sziasztok!
Mivel nagyon elbasztam ezt a blogot, ezért úgy döntöttem, hogy újra kezdem. Úgy érzem, hogy egy kicsit elsietettem a történteket. Az egész történetet újraírom. A történet valójában ugyanaz lesz, csak kicsit javítgatok benne és nem fogok semmit ennyire elsiettetni. Nem tetszett ahogy volt és ezért írom újra. A prológus nem tudom mikor kerül fel. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.:)
Változás: A történet ugyanarról fog szólni, csak kisebb-nagyobb változtatások.