Chapter 1.

Sziasztok. Megjött az első rész.  Köszönöm a +1300 látogatott. Nagyon boldog vagyok.:D És a 7 feliratkozott is köszönöm. Ti vagytok a legjobbak.♥ Remélem tetszeni fog ez a történet is. Nem lett olyan hosszú, de a következő az lesz. 2 komment után jön a következő rész. Jó olvasást. xoxo Mary ♥

Boldog vagyok

 (zene)

Reggel elég korán keltem fel. Nyújtózkodtam, de a kezem beleütközött valamibe, pontosabban valakibe.
- Jó reggelt édesem - kaptam egy puszit.
- Neked is. De, hogy kerültél ide?
- Hát, tegnap eljöttem,de te aludtál, így befeküdtem melléd - ölelt át - Szeretlek.
- Én is - csókoltam meg. A csók kezdett egyre szenvedélyesebb lenni. Louis levette a ruháimat, de a fehérneműmnél megfogtam a kezét.
- Louis! Kérlek, ne most - lefeküdt mellém, s átkarolt.
Pár perc múlva éreztem az egyenletes levegővételét. Elaludt. Óvatosan kimásztam a karjaiból, s elindultam a fürdőbe letusolni. Levettem a fehérneműmet - mivel már csak az volt rajtam -. Beálltam a zuhany alá, s elindítottam a vizet.
Fél óra áztatás után kiszálltam a tusolóból, s a törölközött magamra terítettem. Visszamentem a szobámba, ahol amint beértem Louis átkarolt.
- Valami szépet vegyél fel! - egy puszit kaptam a számra, majd elment - Fél óra és itt leszek - kiabált vissza.
Elindultam a szekrényemhez és kerestem valami szépet, de kényelmeset. Mikor megtaláltam a megfelelő ruhát, felvettem, s hozzá a Louis-tól kapott nyakláncot, egy kis sminket, majd fújtam egy kicsit magamra a kedvenc parfümömből. Hajamat felkontyoltam, de hátulról egy kis fonás volt.
Csöngettek. Leszaladtam és kinyitottam az ajtót. Louis volt.
- Gyönyörű vagy - mosolygott rám, majd kaptam egy puszit a szám sarkára.
- Köszönöm - pirultam el - De hova megyünk?
- Majd megtudod - küldött felém egy biztató mosolyt.
- Elmentem. Sziasztok - kiabáltam be a házba anyáékhoz, majd beszálltunk a fekete wolksvagen-be. Útközbe próbáltam kiszedni belőle, hogy hova visz, de nem sikerült. Így kénytelen voltam belenyugodni, hogy várnom kell.
15 perc kocsikázás után megérkeztünk. A tengerpartra mentünk, de ott is egy eldugottabb helyre, ami mellesleg gyönyörű. Volt egy kisebb vízesés. A fű gyönyörű volt. Pár bokor és fa volt. Volt egy kis rész, ami csak virágokból állt. És volt egy nagy fa, amin egy nagyobb faház volt. A vízesés mellet le volt terítve egy szőnyeg, rajta egy kosárral.
Louis megfogta a kezem, s elsétáltunk a szőnyegig. Leültünk, s Louis elkezdett kipakolni a kosárból tányérokat, poharakat, ételeket, italokat, s a kedvenc pezsgőmet. Elkezdtünk enni. Szótlanul ettünk pár percig.
- Milyen? - törte meg a csendet.
- Egyszerűen, csodálatos és gyönyörű- néztem körbe.
- De nem olyan csodálatos és gyönyörű, mint te - mosolyodott el.
- Szeretlek - pirultam el, s áthajoltam az ételeken, s egy puszit nyomtam a szájára - Nem is tudod mennyire - hajoltam vissza.
- Én jobban szeretlek, mint te engem - mellkasa előtt összefonta a karjait.
- Azt kétlem - mosolyodtam el, s az alsó ajkamba haraptam.
- Ez szexi volt - perverz mosoly ült az arcán.
- Télleg? - haraptam bele újra.. Fölkelt, az ételeket óvatosan arrébb tolta, s ledöntött a földre, majd elkezdte csókolgatni a nyakamat. Lehúzta rólam a ruhákat, s én is. Teljesen meztelenek lettünk és szerintem tudjátok mi történt.
Reggel Louis hangos horkolására keltem. Fejemet egy kicsit felemeltem, s körbe néztem. Nem hiszem el, hogy itt aludtunk. 
Próbáltam felkelni, de Louis visszahúzott.
- Nem mész sehova - szorosabban ölelt át.
- Csak felakartam öltözni - próbáltam a csípőmről leszedni a karját, de nem sikerült, mert erősen szorította oda - Gyenge vagyok - adtam fel. Erre ő hangosan felnevetett.
- Nem baj! Így legalább megtudlak mindentől védeni - mosolyodott el - Na menj öltözni - engedett el.
Felkeltem és megkerestem minden ruhámat, amit fel is vettem. Majd visszafeküdtem Louis mellé.
- Nem hiszem el, hogy itt aludtunk - néztem körbe, majd Louis-ra.
- Pedig elhihetted - mosolygott rám. Én csak vissza mosolyogtam és lefeküdtem mellé. Tudtam, hogy mellette boldog lehetek és az is vagyok. Vele akarom leélni az életem. De nem tudod, hogy mi lesz a x-factor után. Lehet, sőt biztos is, hogy ha bejut akkor több millió lány fog érte olvadozni. De most ne a jövőre gondoljak, hanem a jelenre. és most boldog vagyok.

Prológus

Sziasztok! Megjöttem a prológussal. Remélem tetszik.Nem lett olyan hosszú. Bocsii. Az első fejezet valószínűleg szombaton jön. Hát a prológus egy kicsit szarra sikeredett. De az első fejezett jobb lesz. Köszönöm az 5 feliratkozott és a több, mint 800 látogatott. Amúgy nálatok is esik a hó? Mert nálunk igen, vagy 20 cm hó van. Kivagyok akadva. Márciusban hó?! Ez nem oké._. Nem untatlak titeket itt a hóról való kiakadásommal(értelmes egy mondat.xdd)  Jó olvasást.:) <3 xoxo Mary

Prológus

(zene)

*2009.11.09*

- Édesem, édesem - rontottam be játékboltba, és szaladtam a pénztárhoz.
- Mi van? - nézett rám.
- Felvettek a suliba -odajött hozzám, majd egy gyengéd csókot kaptam.
-Ennek nagyon örülök - kaptam még egy puszit az ajkaimra - És most Londonba költözöl? - a hangja szomorkás volt. Megöleltem.
- Te is jössz velem -  suttogtam a fülébe.
- Én? Minek? Nem hagyom itt a családomat! - akadt ki.
- Akkor nem is jössz az X-Factor válogatóra? - kezeimet a derekamra tettem.
- Bejutottam? - csodálkozva nézett rám. Én odaadtam neki a levelet, amit már otthon elolvastam. Amint elolvasta a levelet, majd fölkapott, megpörgetett a levegőbe, letett és egy csókot kaptam. A csókunkat az igazgató zavarta meg.
- Tomilson dolgozni! Nem itt enyelegni! - Louis eltolt magától és visszament a pénztárhoz.
- Megyek. Szia - adtam a szájára puszit és elindultam a kijárat felé.
Útközbe örömtáncot jártam. Kicsit se néztek hülyének. De ez most nem érdekelt, hiszen mind a kettőnk álma valóra válhat. Vagyis már csak az ővé, hiszen az enyém már valóra vált. London legjobb egyetemére megyek.
Otthon anya nyakába ugrottam.
- Mi ez a nagy öröm? - kérdezte nagy mosollyal az arcán.
- Felvettek - sikítottam egyet, és újra anya nyakába ugrottam. A sikításomra mindenki lejött.
- Mi volt ez a sikítás? - kérdezte apa.
- Felvettek - mondtam neki is.
- De örülök ennek - mosolygott -  Akkor Londonba fogunk élni - erre a kisöcsém is felsikított és elkezdett a kanapén ugrálni - Meg amúgy is elakartam mondani - erre mindenki apára nézett - Eladták nekem az irodát.
- Azt a nagyot? - kérdezte a kisöcsém, vagyis Jeremy.
- Igen - mosolyodott el apa, mire a kis Jer - így szoktuk hívni - az ölébe ugrott.
Felszaladtam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopomat és megnéztem minden közösségi oldalt, de semmi. Így kikapcsoltam a laptopot, s bekapcsoltam a TV.

#Fontos

Sziasztok!
Mivel nagyon elbasztam ezt a blogot, ezért úgy döntöttem, hogy újra kezdem. Úgy érzem, hogy egy kicsit elsietettem a történteket. Az egész történetet újraírom. A történet valójában ugyanaz lesz, csak kicsit javítgatok benne és nem fogok semmit ennyire elsiettetni. Nem tetszett ahogy volt és ezért írom újra. A prológus nem tudom mikor kerül fel. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.:)
Változás: A történet ugyanarról fog szólni, csak kisebb-nagyobb változtatások.