2013. augusztus 23.

Chapter 3.

Sziasztok. Megérkezett az új rész. Tudom, tudom, hogy nagyon rövid. De a következő rész hosszabb lesz. Jó olvasást!
Hurt
Miért?

- Eljössz hozzám! - segített fel a földről Louis.
- Nem! - utasítottam el. - Haza megyek és elmondom anyának. - muszáj elmondanom anyának. Nem érdekel, hogy ha akármit csinál is velem, muszáj tudnia kivel él együtt, kihez ment hozzá feleségül, kinek szült 2 gyereket is.
- Jade, Kincsem! - ölelt Louis magához. - És ha otthon van apád? - láttam a szemébe az aggódást.
- Nem baj. Akkor előtte mondom el anyának. - eltoltam magamtól, majd megfogtam két kezét.- Szeretlek. - suttogtam a fülébe, és elhagytam az épületet.
Kint hideg szél csapott meg. Az eső szakadt, nálam még kabát se volt. Még 2 méter se tettem, már csupa víz voltam. Csurom vizesen elindultam haza.
Félek, hogy apám otthon lesz. De nem érdekel, én anyát megvédem, ha kell az életemmel is.
Hazaérve levettem a kabátot és a cipőt, majd beléptem az előszobába. Hangos kiabálást hallottam. Felrohantam anyáék szobába, és amit ott láttam megdöbbentett. Anya a hálószobában volt félholtam. Elővettem a telefonomat, hogy felhívjam a mentőt, meg a rendőrséget, de Apa elrántotta a kezemet a zsebemtől, és erősen szorította.
- Nehogy fel mert hívni a rendőrséget! - a szemében láttam a düh meg a haragot. Próbáltam a keze szorítása alól kiszabadulni, de nem sikerült. Apa hirtelen összeesett és elkezdett sírni. Én kihasználtam a lehetőséget, és gyorsan tárcsáztam a mentőt, majd a rendőrséget. Amíg vártam leültem Anya mellé és fogtam a kezét.
- Minden rendben lesz. - suttogtam. Könnyeim már patakokban folytak.
A mentő és a rendőrség egyszerre ért ki. Apa azóta, amióta összeesett, meg se mozdult. Ellenkezés nélkül elvitték a rendőrök. Anyát feltették a mentő kocsira én is felmentem és leültem mellé.
A kórházba érkezve Anyát rögtön a műtőbe vitték, én pedig leültem és sírtam. Soha nem sírtam. Mindig vissza tartottam a könnyeim, hogy erősnek higgyenek, de nem vagyok az. Tökéletes életem volt. Két szerető szülő, egy imádni való testvér, és egy csodálatos fiú. Persze, ott a legjobb barátnőm Sarah, aki soha nem ártana nekem. De most minden megváltozott.
5 óra várakozás után a műtőből az orvos lépett ki. Gyorsan odarohantam hozzá.
- Jól sikerült a műtét? - kérdeztem izgatottan.
- Igen, de az anyja komába került. Nem tudjuk mikor kell fel, lehet akár pár nap, hét, de akár hónapok és évek is lehetnek. - mondta az orvos. - Sajnálom. - folytatta együtt érzően. 
- B-be-bemehetek h-hozzá? - dadogtam, a sírástól.
- Persze. - mutatott az egyik kórterem felé. 
Bementem. Amikor megláttam Anyát a sírógörcs kerülgetett. Lassan, remegő lábbal mentem oda hozzá, odahúztam a szék, s leültem mellé.
- Szia Anya! Sokan mondják, hogy ha valaki kómában van mindent hall. Sajnálom ami történt veled. Úgy érzem, hogy az én hibám.  Nem akarlak elveszíteni. - megszorítottam a kezét. - Szeretlek! - újra sírni kezdtem.

Egész éjszaka ott voltam anya mellett. Szinte semmit nem aludtam. Feltápászkodtam, adtam anya homlokára egy puszit, majd elindultam haza.

2 megjegyzés: